"Egy bácsi meghal,szelleme Isten elé kerül.Isten megölelgeti,megszeretgeti,majd mondja:
-Gyere,nézzük meg együtt,milyen volt az életed,mik voltak a főbb állomások,mikor hogyan viselkedtél,hogyan oldottad meg a nehézségeket.
Az életúton,ahol jártál,van egy pár lábnyom,ami a tiéd, és azt jelzi,merre jártál.A másik pár lábnyom engem jelképez,hiszen végigkisértelek téged életútadon.A bácsi nézi és látja,hogy a legnehezebb időszakokban csak egy pár lábnyom van.Felháborodva ezen,odafordul Istenhez, és csalódottan kérdi tőle:
-Na,de Uram,hát pont a nehéz időkben hagytál mindig el engem?
-Ejnye fiam,dehogy.Olyankor az ölelben cipeltelek."
Ez az aranyos történet is arról szól,hogy attól,hogy elesünk és megütjük magunkat,ami fáj,még nem biztos,hogy nem teritett az élet egy puha szőnyeget alánk.Sok olyan élethelyzet adódik az ember életében,ami akkor megpróbáltatásnak tűnik,azonban ha megoldjuk, és később visszagondolunk majd rá,akkor életünk nagy szerencséjeként értékelhetjük.Néha az is lehet szerencse,amit épp nem tartunk annak.Ha ennek tükrében átgondolod az életed nehézségeit,hogy hozott-e "ajándékot a kezében neked",ha igy teszel akkor nyersz,mert ezzel a technikával megtanulsz kivül helyezkedni ezen a körforgáson."Tanúként",érzelmi befolyásoktól mentesen nézve életed eseményeit, megtanulod megtalálni minden negativban a pozitivat, ami" a Lehetőség,amit magában hordoz."Igy annak ellenére,hogy megéled a pozitiv és negativ eseményeket,mégsem kerülsz olyan mértékben a hatásunk alá,hogy kibillentsenek a lelki egyensúlyodból,igy nem leszel a hangulataid játékszere és a negativ élethelyzetek,érzelmi hullámzások nem tudnak többé maguk alá gyűrni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése