"NE IDD MEG CSAK FOGADD EL"
Ha érzelmeinket elzárjuk,egy idő után mi magunk sem férünk hozzájuk.Ilyenkor magunkat sem tudjuk szeretni,ezért aztán más sem szeret minket.Képtelennek leszünk adni és elfogadni szeretetet.Azt hiszük igy leszünk erősek,sérthetetlenek,sebezhetetlenek,igy nem válunk kiszolgáltatott rabjává érzelmeinknek.Manapság lenézően megmosolyogják a legtöbben azt az embert,aki még érezni mer.Ha belegondolunk ki a bátrabb?
Aki megengedi magának,hogy szeressen és képes új és új esélyt adni magának,vagy aki már az első kudarc után,soha többé nem mer előbújni a csigaházából.Ott kuksol benn,rettegve,nehogy elérje még egyszer egy öröm utáni hatalmas fájdalom.KI AZ ERŐSEBB?
aki száz csalódásba sem roppan bele,még ha el is botlik,sebei fájnak,de mindig felgyógyul,mindig új erőre kap és megy tovább,töretlen erővel keresve az új esélyt,kihasználva a lehetőségeket?
VAGY:
aki magát,még évek múlva is a sebeit nyalogatja és sosem épül fel annyira,hogy még egyszer a szerelem elé menjen,hanem inkább "érzelemrokkantan" leéli az életét,miközben hangoztatja,hogy ő milyen erős,mert nem hagyja magát még egyszer megsebezni.
Amikor kuzárjuk a fájdalmat,a bánatot, akkor kizárjuk az örömöt.boldogságot is.
Mert mi a bánat?
KÉT BOLDOGSÁG KÖZTI SZÜNET
Egyik sem létezik a másik nélkül.Nem lehet a miénk a boldogság,fájdalom nélkül.Ha pedig ezt belátjuk,mindenki döntse el magában,mgéri_e mindenről lemondani,inkább félelemből,gyávaságból,gyengeségből.Vagy pedig gyűjtünk mindkettő megéléséhez,elfogadásához,feldolgozásáhot szükséges erőt,bölcsességet,bátorságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése